Dake Takahosi - egy 18 éves srác, aki angyalnak született; ~színe
Sebastian Takahosi - 22 éves átlagos férfi, Dake bátyja; ~színe
A szülők: - apa: Shiro Takahosi; anya: Kuro Takahosi; ~színük
Dake idegesítő haverja: Reno Mitasaka. ~színe
*motyogások és suttogások tömkelege a háttérben* -Hé, Takahosi-kun, Takahosi-kun! Álj meg, na várj már meg!- *ajtó nyílik és egy hatalmas nyüzsgés veszi kezdetét* -Mi van ma veled huh?- *belépnek a tanterembe, majd Dake és az eddig beszélt haverja helyet foglalnak* *Olyan meleg van, hogy az már szinte elviselhetetlen, egyáltalán minek találták ki a nyarat, olyan meleg vaaan, megdöglök .. és még nyugtom sincsen* -Elkezdődött az óra, hagyj élni.-
*vége az összes órának, kiléptek az iskola kapuin* -Mi bajod volt ma, mi? Egész nap hozzám se szóltál, csak nem nő ügy? Hé Takahosi, tudod te milyen az amikor valaki szerelmes...- -Nem és nem is érdekel- *Hha 2 percre csöndben maradna még nyugtom is lenne.* -Hát akkor jó nyarat Takahosi-kun.- -Huh?- *Végre elment? Érdekes, azt hittem már le se szál rólam.* -Anyu, apu megjöttem, sziasztok- *teljes csend a házban semmilyen válasz nem érkezik* *Huh? Hol vannak ezek?* *egy nagy zaj hallatszik bátyja szobájából amire megkönnyebbül, hogy van otthon valaki* -Hé Seb, bent vagy?- *hirtelen az összes ablak kitárul, s a nappaliban Dake egy alakot pillant meg* -Ki vagy te?- *az alak nem szól semmit, csak kitárja szárnyait*
*Dake-et szúró fájdalom keríti fogságába ami a szívéből árad* -Ez meg mi?- *egyre jobban szenved, míg nem hátából előszörre idegennek tűnő szárny tör elő, aztán bebizonyosodik, hogy az bizony angyal szárny*
-Ááááááááá- *az ajtó nyílik ezúttal ki és a szülők lépnek be, a rémülettől lefagyva nézik ahogy fiúk feláll, s közeledik feléjük* -N-ne gyere közelebb.. ki vagy te és mit tettél Dakel?- *Dake rádöl az apja karjára s összeesik*
*mikor felébred az ágyában találja magát, s a szárnyaknak nyomuk sincs, a szobája ajtaja be van zárva kulccsal az ablaka pedig kivülről le van lakatolva* -Ez most valami vicc? Mi a franc!!!- *az órdításra a szülök kinyitják az ajtót, s ismét gyermeküknek hitt félvért látják, át is ölelik, s elmondják mitörtént*
